Tapasztalatom szerint a gazdálkodók, ha egyáltalán akarnak foglalkozni a termékdíjjal, akkor egy „ráérő” kolléganőnek delegálják a feladatot, hogy költséget spóroljanak.

Ez a kényszerhelyzet aztán beidegződik és úgy-ahogy elkészülnek a jelentések. Aki a munkát végzi, érzi a korlátait és retteg, hogy egy esetleges ellenőrzés hatására majd kirúgják. Közben a főnök nyugodtan hátradől, mert megoldottnak hiszi a kérdést.

Mások a könyvelőre bízzák a termékdíjas bevallást is, hisz ez is csak egy adónem, itt is „csak” fizetési kötelezettség keletkezik. A könyvelő pedig meg akar felelni, de ez csak néha sikerül.

Már a tárgyi hatály megítélése, annak eldöntése, hogy az előállított vagy forgalmazott termék a KT. hatálya alá tartozik-e, sem mindig egyszerű feladat. Mivel a termékdíjas árukörök meghatározása a vámtarifaszámuk alapján történik, ezért alapos tarifális ismeret nélkül nagy bakot is lőhetünk. Unásig emlegetett példa, de nagyon szemléletes a személyautó, ami önállóan nem termékdíjköteles. De a részei, összetevői közül jó néhány az. Aki ezzel foglalkozik, az a megmondhatója, mennyivel szívesebben készítené az adatok kimunkálását a személyautó egészére. Milyen egyszerü lenne, szgk. súlya x termékdíj mértéke. Ehelyett ki kell gyűjteni, mi minden van az autóban, ami után termékdíj fizetési kötelezettség keletkezik. Mert van bőven. Gumiabroncsok, különféle olajok (motor, fék, hidraulika, váltó stb.). Az összes műszer, óra, a 2012-es jogszabály változással szerencsére kikerült az addig termékdíj köteles elektonikus elven működő motor, az összes csatlakozó, foglalat, amiknek se szeri, se száma. Persze van csomagolás is. Amivel a szállítás alatt védik a járművet a sérüléstől. Van reklámanyag is az autó eladásakor, aminek egy része az autóval érkezhet. Természetesen van akkumulátor is, akár többféle is lehet. A felszereltség függvényében pedig minden változik. De árufajtánként, (anyagáramonként) ki kell munkálni minden autóra, hogy miből milyen súlyú összetevő van az adott járműben. Most hülledezhetünk, hogy ez értelmetlen, fölösleges stb.

Nekem egyik kedvenc példám a hűtőgép, ami a vámtarifaszáma alapján, tehát önállóan is termékdíj köteles lehet, a díjtétele 50 Ft/kg. De vannak hűtős tarifaszámok amik nem tartoznak a termékdíj törvény hatája alá. Mondhatnánk, hogy hurrá, sokan mondják is, de tévednek, mert a rész, az összetevő mindig termékdíjas marad. Az összes kompresszor, agregát termékdíjas. Így nem létezik hűtőgép termékdíj kötelezettség nélkül.

Ennek a kérdésnek a tisztázását azért ne várjuk, se Pirikétől, se a könyvelőtől. De akkor hogyan csináljuk? Egy helyes válasz van. Jól!

Ezért tartom fontosnak, hogy mi nem tanácsot adunk, hanem létrehozzuk és működtetjük cége termékdíjas és hulladék adatszolgáltatási rendszerét.

Rengeteget hallottunk a hulladékgazdálkodási törvény (Hgt) változásáról. Azt hiszem a többség nem figyelt rá, nem foglalkozott, foglalkozik vele. Akkor én miért teszem? Mert szorosan kapcsolódik a környezetvédelmi termékdíjhoz.

Van egy teljesen azonos vonásuk, a Hgt. és a Kt. is a környezetvédelmi célok eszköze. Mit jelent ez? Két törvényt, melynek nem az a célja, hogy bevételt teremtsen a törvény okán, hanem hogy a környezetvédelmi célok megvalósítását segítse. Persze ezt a bevételekkel is segíti. De nem csak azzal.

Sokan nem ismerik a szabályokat, sőt nem is akarják megismerni, anélkül pálcát törnek felette. Vagy ha ismerik, akkor csak a rájuk gyakorolt hatás, adminisztrációs és anyagi teher miatt elvetnék.

Pedig a cél a környezet védelme, minden gondolkodó ember számára fontos. De ha már tenni, vagy áldozni kell rá…

A hulladék gazdálkodás joganyagában is sok rész-szabály van, amelyekben nem mindig könnyű eligazodni. Már az sem általánosan ismert, hogy ki köteles hulladékkezelési adatszolgáltatásra. Ahogy a termékdíj kapcsán is sok a félreértés.

A Hgt. esetében azért egyszerűbb a helyzet. A 10 főnél többet foglalkoztatók, a 2 tonnánál több hulladékot kibocsátók, vagy a 200kg-nál több veszélyes hulladékot kibocsátók biztosan kötelezettek. Itt már be is jött két fogalom, a hulladék amit a hulladékjegyzékből jobban megismerhetünk, ahogy a veszélyes hulladékokat a saját jegyzékükből.

Sok esetben megzavarja a területen tájékozódni próbálót már az eddigi információ is. Egy gyakori félreértés például az elektromos és elektronikus berendezésekre és hulladékaikra vonatkozik, ezeknél ugyanis nincs limit. Ha egy ilyen eszközt előállítunk vagy behozunk az országba, akár az unió területéről is, regisztrálnunk kell a zöld hatóságnál, az OKTVF-nél, melynek igazgatási díja 75.000Ft. Ezt nem szokták szeretni a gazdálkodók. Ezt mindig tapasztaljuk, mikor felhívjuk a figyelmüket, hogy lehet, hogy olcsóbb tőlünk nyugatabbra valamilyen műszaki berendezés, mégsem éri meg onnan behozni.

Vegyük végig, hogy mi mindent kell, kellene meglépnie annak a cégnek, aki külföldröl behoz egy elektromos kütyüt. Induljunk ki abból, hogy semmilyen múltja nincsen. Sőt abból, hogy az unió a külföld, hogy a vámmal ne kelljen foglalkozni.

Elsőnek VPID vagy EORI (nagyjából ugyanaz) számot kell igényelni a NAV területileg illetékes vámszervétől. Ez a megye központban van. Ez a szám az un. szervezetazonosítószám. Ez és a GLN szám (a GS1 Hungary által kibocsátott területazonosító) azonosítja a céget a környezetvédelmi termékdíjas ügyei során. Ha ezekkel rendelkezik, be kell jelentkezni a NAV vámhoz ügyfélként, az ún. BEJKE nyomtatványon. Ezt még megteheti papír alapon. De a bevallását, amit negyedévente kell megtennie, már csak elektonikusan lehet a NAV ÁNYK programjával. Ehhez EÜC regisztráción kell átesnie (Elektroniku Ügyfél Címtár), amit szintén a NAV területileg illetékes szervénél kérhet, ha az okmányirodánál már megtörtént a bejelentő személy azonosítása. Természetesen minden egyes lépésnél megfelelő okmányokon, előírt mellékletekkel kell megtámogatni a kérelmet. Ha mindez rendelkezésre áll. Akkor már megtörtént a bejelentkezés, a bejelentés, már csak a nyilvántartás, bevallás, a befizetés és ha sor kerül rá, a számlán feltüntetési kötelezettségnek kell megfelelni. Hurrá, a termékdíj első lépéseit előkészítettük.

A hulladékos résznél több jogszabály segíti vagy nehezíti az eligazodást. Mintegy 20. A laikus gazdálkodónak nem egyszerű a dolga. De nem is várja tőle senki, hogy egyedül eligazodjon. Erre szakosodott cégek segítenek ebben. Már többen vagyunk, akik mindkét területen otthonosan mozgunk. Ez azért fontos, mert csak együtt kezelve lehet megfelelően végezni a feladatokat. Ezt látja a termékdíjat felügyelő vámigazgatás is. Ezért próbálja megszerezni a hulladékos terület ellenőrzési feladatait. Nyilvánvaló, hogy sokkal hatékonyabban szolgálná az ellenőrzést és ezzel a környezetvédelmi célok megvalósulását a feladatok egy kézben tartása a hatósági oldalon is.

Csak néhány feladat a hulladék oldalon. Van a KAR (Környezetvédelmi Alapnyilvántartó Rendszer) éa HIR (Hulladék Információs Rendszer). A KAR rendszerben újabb azonosítók beszerzése szükséges. Elsőként a KÜJ számé (környezetvédelmi ügyfél jel). Itt is van területi jel, sőt lehet több is, ha különleges objektumok is vannak a telephelyünkön. Pl. kémény, ami légszennyezés miatt külön azonosító köteles. Ez a KTJ (környezeti területi jel). Ezeket az OKTVF-től vagy a terültileg illetékes szervtől lehet kérni. Ennek nincs igazgatási díja.

Mindezek birtokában léphetünk tovább.

Úgy gondolom badarság ezt Pirikére, vagy az éppen ráérő kollégára bízni. Mert csak a végzéseket fogjuk kapni  egymás után, amelyben jobbik esetben, hiánypótlásra szólítanak fel. Ne felejtsük, itt sem csak bejelentkezési kötelezettségünk van. Nyilvántartási, bevallási és adatszolgáltatási kötelmeknek is meg kell felelni, előírás szerint adott határidőre.

Ezért tartom fontosnak, hogy mi nem tanácsot adunk, hanem létrehozzuk és működtetjük cége termékdíjas és hulladék adatszolgáltatási rendszerét.